Esőben: vers, kabát, gomb
Elázik a padon kinn felejtett kabát...
Súlyában felhők bánata szorong.
De felissza,
őrzi, betakarja magát,
és álmodik csendben rajta a gomb;
nyarat álmodik, szellőket, békét,
fogasra dobott éjszakák kékjét,
melengetőbb szempárt
(az nem szúr, az ringat),
engesztelőn nézi szép új szárnyainkat,
s horizonton túlról sejtett
emlékekben
néha, csak néha, de
mosolyra rebben.
*
Álmodik a gomb, az esőkopogáson
elalszik a csend is, tócsát gyűjt a lábnyom,
így rejti el merre, mennyire távol
járhatsz már
a padtól, innen, a kabáttól;
és lenge, színes ingben
kicsit sem fázol,
remélem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-31 20:31:12
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-31 20:31:12
