Nádsörényes

A bedeszkázott kutat kibontom,
belenézek és megértem végre,
arcom egyszer-volt-hol-nem-volt
felhők és ártatlan kékek szövedéke.

Homlokomba fecskegolyó csapódik.
Hátam mögött tanya. Nádsörényes,
ugrásra kész ragadozó. Nem mozdulok.
Korog benne, ami nem lett. Éhes.

*
Lombok közt sziszeg a szél. Az út
óriás, tetovált V betűként lüktet.
Nap korongján estét köszörül az
alkony. Csillagszikrák fölrepülnek

és beágyazódnak a sötétségbe.
Kerítésrésen tolvaj gaz búvik át.
Ezüstport szitál a Hold s az égre
fordítják levéltenyerük a fák.

*
Ismét e ház. Mindig este van mikor
eljövök ide. A csend, akár vitriol
az árnyékokat lemarja a tájról.
Hol vannak a kutyák? Ezt apámtól

kérdeném, de az üres szobában
csak eltévedt bogarat táplál az áram,
az is hunyorog, majd kialszik végleg
s bekormozódnak a gyermekévek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-28 11:15:11
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-28 11:34:44