Az utca

Ablakom kitárom, az utcát látom,
Itt minden reális, meg egy kis álom.
Középen, kántálva ballag a drótos
Ajtóban állva biccent a boltos.

Hűsöl a járda a platánok alatt,
Napsugár hídon gyíkocska szalad.
Anyóka tipeg szatyorral kezében,
Fiatalság csillan mély vizű szemében. -

Köszön egy kis srác; kézcsókom néni!
Csibészes szeméből nagyapja néz ki.
- Ráncai simulnak, szépít az emlék,
Megfáradt testén ősrégi kelmék.

Fal mellett lassan vak koldus csoszog,
Botjával csendben ütemet kopog.
Várja a kocsma gyorsul az ütem,
Számára térkép mit a négynegyed üzen.

Túloldalt zenél  egy tűsarkú cipő,
Ritmusa kebel, dallama csípő.
A cipőben Ő van, dögösen feslett,
Őrülten kívánom a „romlott” testet.

Nézem a csajt feledem az utcát,
Szememmel tépem, lerántom a cuccát.
Izgató a látvány,keblek, fenék, combok..
De huss, vége! Takarják a lombok.

Kiürül az utca a platánok sírnak,
Vihar készül, mondom… ebédhez hívnak.
Szófogadó vagyok ablakom zárul,
A folytatáshoz képzetem tárul.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-26 20:24:57
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-26 20:24:57