fehér éjszaka (jav.2)
elvadult kerten át körkörös romok mellett vezet az út a tengerhez. gyermekkoromban azt hittem ez itt a világ vége. a látóhatár peremén a feneketlen mélység fölé hajolhatok. most újra itt. az ősz hajú férfi szaxofonján játszik a hullámok ritmusára. hanyatt fekszem a vízen. behunyt szemmel hallgatom. más láthatatlan dolgokra szegezem tekintetem. hosszú és fehér éjszaka lesz. az idő fala hangtalan mállik akár a közeli hajótemető roncsai. nem keresek mégis találok. felépítem a házam. végtelen távlatokra nyílik az ablak. noé bárkája az öbölben imbolyog.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-13 18:27:04
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-13 18:27:04
