Szeressétek az édesanyákat!




Elléptem csodák mellett.
Most, ha tehetném,
megkóstolnék minden mellet,
minden emlőt,
hogy arra a régi ízre leljek,
mely nyálamba oltva ring.
Kömény, akác és rozmaring,
s még valami édesebb, lágyabb.

Szeressétek az édesanyákat.
Szeressétek őket, amíg lehet.
Amíg vannak,
mert egyszer ők is cserbenhagynak.
Akkor örökre, végleg.
Amíg élnek:
szavak, érintések,
lelkek között ringó tájak.

Vigyázzátok őket
éber, szép szemekkel,
a magányos álmot őrizőket,
kik megfosztva lettek
gazdagok, szívbe csüngő amuletek.
Húsos mesékkel tömték be szánkat.

Szeressétek az édesanyákat.
Szeressétek őket.
Ha nem lesznek már, és kell szeretni,
szerethettek egyéb nőket.
Mert az élet nem több, ennyi:
szeretni, és szeretve lenni.
Minden más nő jő vígasztalásnak,
de amíg lehet,
szeressétek az édesanyákat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-09 03:01:23
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-09 03:01:23