Itt szoktál... (3)

Itt szoktál lenni - túl
a hallgatásokon. Itt szoktál,
ahol a szem lopva átoson
a tereken; mint idegenek arcán
meghűlt szerelem, mint egy
hirtelen jött, félszeg gondolat.
Mindegy kinek mondalak, -
hogy kimondalak e valakinek -
mert itt szoktál lenni;
hideg lehelet vagy - novemberi pára,
rálehelt irodalom a világra,
dübörgő semmik ritmusa, zenéje…
És a béke.

Itt szoktál lenni, - velem vagy -
mint végtelen síneken a fagy,
a párhuzamosság szalad,
mint ostoba kis rímek
két csapongó sor között, a nem-létnek
öltözött, remegő félelem
- itt, velem -
a számvetés megbillent asztalánál.

Itt.
Ahol mindig is lenni szoktál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-12 10:30:37
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-12 10:31:49