Hívd inkább, mondom

Verdiktre vársz, verbális tankra,
s már minden mozgó: célpont, mivel
ő mozgatja. Elképzelem, mint
tépem föl előtted ingem, lőj!

Annyira valószerűtlen, már
rázkódom is a nevetéstől.
Rám kiáltasz, nyilván zavarlak,
hisz rettegnem illenék, veled.

Védelmet kínálsz, s nem kérsz semmit.
Épp csak el kellene fogadnom:
megint te fogod megmondani,
mitől szorulok védelemre.

Belemelegedsz, és szélesen
magyarázod a tévedésről, hogy
kölcsönös. Hogy te meg-, míg én el-,
a múlt pedig már soha többet.

Tanultál belőle, ugyanis.
Elnézem, ahogy gesztikulálsz,
s bólintok befelé, hát persze.
Hívd inkább a tankokat, mondom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-26 17:22:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-26 17:22:06