Bújócskát játszik

a fősodor. Ereje fogytán simul
tájba. Tétova tükör: meg se lepődsz,
hogy már–már torzítás nélkül mutat meg
magadnak. Veszélyt kémlelve mélyebbre
húzódik. Hadd takarja hínár, olcsó
békalencse, amíg apadó vizek
mederágyában biztos rejtekre nem
lel. Mit bánja most, honnan remélsz szelet,
felhőket hozót? Veled együtt várja,
hogy megnyíljanak az ég csatornái,
ám ha hullámokká duzzad hozamuk,
terelné őket a szokott irányba.
Sodorná magával egy igaz útra
megint az összes életet, pedig nem
az út, életünk az egy.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-19 12:59:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-19 12:59:55