Senki nem ma hal, meg nem is bicikli

Neon fény pislákolt a sarkon, valami fodrász.
Novemberben a szerelemtől végignyalt utcán.
A biztos identitás csökkenti a hanyag testtartást.
Az egész világot, ki bonthatnám onnan.
Szemükben engedtek üdülni, kopogó karcsúságok.
Költségvetésen felüli szerepet játszok.
Füstöltek a falak gőzök párák hangok hallanak.
Árulkodnak a homlokzatok, kiadnak minket.
Mint átlátszó paraván a szép öltözőt,
Éhes tekinteteknek.

Senki nem ma hal, meg nem is bicikli.
Egyre korábban akarnak gyermekek cicizni.
Szilárdat a folytonos mozgás, darabokra töri.
Inkább csak gumikacsán a felszínen nevetnek.
Mint hogy léket kapjon nagy hatalmas hajójuk a parlamenten.
A kettes villamos elszállt csókolózói, a holddal.
Aztán elszívtak egy cigit,  ahol dal van.
Szemtelenül még a ráktól sem féltek.
Aludni együtt aztán haza tértek.
Ahogy mi is fogtok nemsokára.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-07 08:21:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-07 08:21:58