kérdező

hova bújnak a halottak,
mi az, amiről már tudnak,
ami titkuk csak nekik van,
minekünk meg csupa testek,
feldíszített semmi estek,
arról beszélünk, mit tudunk,
alig szólunk, meghallgatjuk,
amiről beszél az éjjel,
legsötétebb csöndességben:

csak a napról, a világról,
az élet ezer titkáról,
amibe bújnak az élők,
sose tudják, szerencséből
élik-vesztik, csupán teszik,
mit megkapnak – mind megeszik,
de hogy honnét, s hova jutnak,
sötét az vagy világos az,
az miről a holtak tudnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-30 10:57:41
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-30 10:57:41