Leformázva

Nem tudhattam, ezt nem tudhattam.
Számban hűlnek a szavak, mondhatná
őket más is, akárki. Megfosztva
gesztusaimtól, jól ismert, begombolt
pózaimtól hogy titkolhatnám tovább:
cipőmről leporlott a sár, nem jelöltek
meg az utak, amelyeken hiába
próbáltam hagyni lábnyomot. Nem tudtam,
nem tudhattam, hogy fagytól óvott
gyökereim alig mélyedtek talajba —
utánam még a vízözön sem. Nem hittem
véthetni még irányt százszor is ellen-
őrzött térkép jelzéseit követve;
nem tudhattam, hogy érintetlenné tesz
érintésed. Újra kell alkotnom magam:  
még nem tudom, milyen leszek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-03 16:07:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-13 23:15:45