Első hatméter

Őrködik ébren az este, falak közt nyugszik a fétis.
Szél irdalja az ázott utca keszegköpenyét is.
Halkan duzzad a járdaszegély, ahogy alma a fákon.
Mély tócsák levesében ezer szúnyogdög a tárkony.
Felhők öntik a záport, mint egy pultos a rossz bort.
Még dermedt kék aszpik az ég, félholdja ma rokfort.

Kín álló tál itt a panel, tálcája az aszfalt.
Már régóta csak éhesen őrzöm e roskatag asztalt.
Csendben várom a bordám, illata átfut a házon,
Mégis a dőlt szoba mélyén most egyedül vacsorázom.
Nézem az ég takaróját, szikrákkal teli jáspis.
Az, ki enni s inni adott, vajon adhat-e mást is?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-11 12:59:05
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-11 12:59:05