Eseményekben
Meghalt a cicánk, azóta madárvigadalom a kertünk,
szorgos rigók szántanak, esnek a körtének, s cinkék;
az a fakopáncs egész a föld közelébe merészkedik,
amelyik kánikulában a fiamra esett, s pihegett a melegtől,
locsolni kellett, életre kelteni majdhogy – az a főkopács most;
a gyíkoknak kinőtt a farka – Cirmi óta -, vagy újak mind;
még a kolibrik is közelünkbe villannak csíkos nadrágban,
hosszú nyelvvel lebegnek kékvirágú kelyhük fölött –
nincs aki rájuk vadászna; de minket már nem vár a kapu
melletti kőoszlopon hűsölő macskánk, ki mindig köszönt;
mert apróként valaha lábtörlőnkre ült, s akkor tudtuk meg:
részünk, bár addig másutt volt, és már ezután is.
Kolibrit nézek, szender az itt, lélekpillangó – majdnem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-09 16:15:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-09 16:15:09
