Verbőczy Antal Emlékest




elit intellektuális társaság
ez járt eszembe róluk
volt nevük is két szóból állt azonos kezdőbetűkkel
de nem tudom eldönteni az m vagy az f
néhányan mintha emelvényen ültek volna
mégsem volt színház-benyomásom a képről
valakivel beszéltem
balázs mellettem ült
csodálkoztam hogy került sor a meghívásra
de örültem öcsinek rég járt egy ilyen este
érezni lehetett szikrákat vet az izgalom
mustárszínű kertésznadrágban érkezett
elképesztő súlytöbblettel
harminc év mit tesz
szemüveg volt rajta
nem az üveg nélküli üres keret
amikor hozzáléptem megölelni
láttam érzéktelen sárga az arca
megigazítottuk a székét
én állva maradtam az illendőség miatt
valaki a felső sorokból leszólt
ugye nem jobboldali ez az ember
öcsi oda se nézett
epés választ akartam adni
visszafogtam magam
elmondtam egy háromsorosát
remélem nem hiszi hogy oldalakra gondol a költő
amikor a verset írja
innentől homályosul a kép
tágul a tér tűnnek emberek székek
valószínűtlennek érzek mindent
mint nyolc évvel öcsi elmente után
álltam kórtermed nyitott ajtajánál
kezemben nejlonszatyrok
néztem az áthúzott ránctalan ágyat
a szemem belefáradt a torkom égett
aztán elindultam a folyosón
nyárból a télnek
télből a nyárnak






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Napút, 2012 jún.
Feltöltés ideje: 2012-09-05 09:56:14
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-05 09:56:14