Összecsukott esernyő voltál sarokba hajítva.
Kinyitottalak: hulljon rád égi eső.
Gondosan megszárítottalak, megőriztelek
hétköznapokra, ünnepekre.
Mindenhova vittelek magammal, akkor is,
ha hétágra sütött a nap. (Biztos, ami biztos.)
Egy ideje finom érintésre magadtól nyílsz,
hogy selymed sátorként fölém boruljon,
rám csukódjon.
