vodka blues

valami különös orosz mélabú van,
a házunk előtti nyírfák ujjain,
keleti szél hozta szláv nyegleség,
lehet, csak én vagyok furcsa hangulatban,
mert bánt, hogy az ágak fehér húrjain,
fennakadt az ég, így lágyan ring a messzeség.

a muzsiklányok meleg tenyerében illatok,
kőris, tölgy, talán még korai eper szaga,
széna, hol este hempergett kedvesével,
ezért kacagva kibomlott hajfonatok,
nem láttam tán' csak az Isten egymaga,
sötétedik, már keveredik a kék a szürkeséggel.

néhány dzsúz, és kőkemény vodka után,
tegnap hajnalban kitavaszodott a számban,
mégis, leheletemtől megfakult a táj,
és távoli sziklák kopasz homlokán
ülök, vagy kifosztott kőbányák gyomrában,
várva míg szép szemedre rásimul a nyár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-14 17:25:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-14 22:46:18