Ébredsz megint eleven
érzékekkel
(az ököllel gyötört szívgödör
milyen gyorsan felejt)
már nem kell emlékezet
előhívni a színeket
tárulsz sarkig
s ő felszikrázva körülölel —
húzta ha maga után
a porban
most áll kiterjesztett szárnyakkal
előtted
ígérve hogy röptet
örül amikor látja:
kétkedés nélkül öltöd fel.
