nézésed erejét vinném... tovább

Látogatóban

A valósággal szembesülni nehéz; húzod az időt
a lelked már annyiszor megtette az utat, de a tested a gyáva
kifogások után kutat

Versek szólnak a szenvedőkről, de-csak képzelődik az álmodó
pedig a vég árnyékából visszatérő ajkáról hiteles a szó
Túl a jajon, - túl a véren
állhatna előttem falfehéren.
Józansága székhez ragaszt: egy hétköznapi hős vívja harcát
a gyilkos kórral
hittel, és csendes, halk szavakkal

2007. december 9.

*

Szavaimmal ringatlak

Nézd! - szavaimmal ringatlak
visszajöttél, hiteddel adtál haladékot Magadnak
szeretteid bíznak
hisz reménye fonalába náladnál jobban senki sem tud kapaszkodni
... Ne félj
szavaimmal ringatlak, takargatlak, ameddig akarod
De gyilkos kórod megaláz: félek,
hogy vele szemben alul maradok

IDÁNAK

(- már ágy-dédelgeti
fájdalma hullámait
nővér egyengeti -)

2008. november 13.

*

Elvitt a hajnal

Nem siratlak - Sírt a lelkünk már eleget
Idézni most is tavalyi arcodat ott az ajtórésben
támadt kedvem
"megénekeltelek" - értettél
beláttad azt is- korán születtél
orvosságra nem lelt még, ez a betegség
Engedd, hogy nézésed erejét vigyem
tovább - magam sem értem,
valahogy
nem illik Hozzád a gyász

IDA EMLÉKÉRE
_________________________

2008. december 4.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-31 13:57:50
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-31 14:03:19