Időnéző

Tudnád miféle ékek vannak rajtad,
nem így hordanád amit viselsz – a kor,
kikezdhetetlen – csak idő, alattom’,
addig mennyi dísz: a bőr, tartás feszül,
s lágy ahol finom’, puhának lenni kell.
Szemed, hajló tükör, és másszor ablak,
elnyel, vetít, mit nézel, visszaadja –
s nem bántja ezt időnek karcolása,
szarkalábak bőrödbe belevágva,
hajad hátrasimítod, akár napot
nevetsz, míg el nem únod, vagy jön az éj,
álom-fülelünk – jön-e remény – ma még
alszunk, eltűnik minden, mi halandó,
csupán a dísz, az ékek maradandók,
és aki itt van, nem tud nem látni már,
az egész helyett elég egy pillantás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-15 19:25:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-15 19:25:55