Idegen

Még minden csendes,
a sötétségen hasztalan keres
repedést a hajnal,
kávéscsészém üres, mint
belsőm, az alján
maradt csak néhány csepp.
Az éjszaka dolga fekete selymével
fedni el mindazt
mi jó, és rossz,

Élet-lüktetés.
Titkaid vannak előttem.

Ki vagy te?
Ismerlek?

Álmosan hunyorogva
nézem a benned felfedett idegent.
Békésen alszol,
szád keskeny lefelé hajló ív.
Sűrűsödő szirup a csönd,
nyelvemen maradt íze,
ablakon túl az öreg tölgy
bólintva köszönt,
zöld lombja zúgó morajjal
hajlik rá a szélre.
de jön a reggel, és a homályban
sejlő vonalak, éles kontúrral
rajzolódnak elő,
és fényes neonreklámként
hirdetik a valót,
a ragyogó napsütésben értelmes,
ami éjjel oly bizonytalan volt.
a sötét sarkok eltűnnek,
értelmet nyernek az árnyak.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-28 05:04:35
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-28 05:04:35