A szemünk világa

Úgy néztelek akkor,
akárha először;
néztelek, s mert a vágy
oly erővel tört föl,
csakis csukott szemmel
láthattalak volna,
     tán csukott szemmel sem
     láthattalak volna.

Néztelek, és te csak
azt a nézést láttad,
rád szegezett szempárt,
tágult pupillákat —
vak nézhet így vissza
a világtalanra,
     vakon néztél vissza
     a világtalanra.

Mindkettőnk régóta
élesebben láthat,
mégis egyre játszik
velünk a káprázat,
hogy újra próbáljunk
egymásba vakulni,
     látva próbáljunk meg
     egymásba vakulni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-28 00:22:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-28 00:22:45