Objektív szöveg

Mindegy, hol kezdem. Mint rossz vizsgázó,
azonnal a lényegre térek, amit nem tudok.
Verset is bárhonnét indíthatok, lét-kérdéssé
lesz, hiába kerülném. Lenni, vagy valamennyire,
mert kiskapu, de általános emberi, a kamaszkor
után, amikor megelégszünk az adottal is.
Micsoda tévedés: ahogy egyre több embert kezdek
megérteni, azt hiszem, egyre többhöz van közöm,
pedig csak fölfedezem bennük gyöngeségemet,
és a halandók cinkossága támogatja bennük magam.
Magamat rosszabbnak mutatom, mint amilyen,
hátha csalódom akkor az önmegismerésben,
és bebújok mindenféle résbe, ahol elfogadást
remélek. Nincsen már napi katarzis-igényem,
mint volt kamaszként; tudom, megvan a dolgok
rendje, és magam is egyre inkább hasonlítok
egy bevált, kissé már megunt dologhoz. Élek.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-23 19:23:57
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-23 19:23:57