Helyzetdal (AZT, ha)

túl szépnek látom – önsajnálat lesz,
ha itt kell hagyjam; vagy azt hiszem,
becsapom magam, hogy ne menjek.
Magában, végülis, nincs szép, se jó –
ahhoz én kellek, a viszonyuló –
mágneses északhoz iránytűm kell,
életegészhez a sejtelem.
Mást se akartam: olyannak látni,
amitől elválni halál maga –
könnyebben hull át, aki szeret –
nagyobb és gyorsabb a fájdalma.
Ezért próbáltam ottan szeretni,
ahol igazán nincsen is mit,
még soha, már soha, ekkora
élményem nem lesz, bármekkora –
örüljem, szídjam: egyszer-éltem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-19 10:12:48
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-19 10:12:48