Költők, keserű kurvák(1)

Üres poharamba fújom a füstöt,
az üvegharang lomha rongya száll,
ingem nincs, de van harminc ezüstöm,
röhögve cseng az éj mocskos abroszán.

Költők, keserű kurvák idejét ültük,
lassan záróra mindenki oszt szoroz,
de mindig akad egy Júdás közöttünk,
az élet hozta, ma én vagyok soros.

Az utolsó csókom magamnak szánom,
részegen gagyogom vagyok, ki vagyok,
mintha már lógtam volna nyírfaágon,
de most a keresztfán biztos megfagyok".







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-14 22:05:32
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-14 22:05:32