Csavargó (1.0)
csak áll - mindketten ugyanarra
várunk. Önkényesen képzelek köré
egy életet, mit külsejét szemlélve
szerény emberismeretem aggat rá:
retteg a mindenségtől, - az arcára folyó
szennyes létől, a kutyaszorítónak
gondolt nyugalomtól
szürkévé tompult szemei az arcán,
könyörtelen életének ráncai között kuporognak
olykor, mikor részeg kitárulkozik
anyja emlékére esküdözve ismételgeti:
- Jó volt ez, így!... mintha menekülne
most éppen nincs ok, csak a mindenség
Mitől féljen? ahová lép látom
szennyes tőle a föld, de
így sem cserélne senkivel
tapasztalt eleget - szűrőt tartott alá
mielőtt továbbadta, életútjától
véres a talpa
szánalomból sodort kötélen billeg
abba kapaszkodik, aki utána kap
__________________________
2009
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-06 16:59:52
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-20 17:40:47
