Horgonyok


Maguktól szakadtak
vagy én vágtam el őket,
már mindegy hogy volt,
szemembe gyűröm
a fekete felhőket.
Legyen tiszta az ég,
legyen tiszta végre,
ha majd indulok
ne zuhanjak térdre!
Elátkozott lelkem
felküldöm az égre,
át a kéken, át a feketén
fel a Nap tüzébe,
hogy felizzva ragyogjon
s legyen csillag pernye,
súlytalan semmi
az isteni kezekbe,
hol egyszer talán
újra életre kelek,
s egy boldogabb élettel,
erős horgonyt vetek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-15 18:33:29
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-15 18:33:29