Tél-lét



Eldobott cserép
összetört tégla,
vakolat darab
András léc fejfa.

Átkozott földből
kifordult világ
sóhaj, könny, gyertya
ó, Magyarország.

Nincstelen koldus
kéri a telet:
„hozzon zord fagyot
nem kell kikelet.”

Kéményben huzat
nem szít már tüzet,
apó a földön
sorsa üzenet.

Családok hullnak
hópehely létük
Pató Pál atyák:
„Majd, elintézzük.”

Olvadó ország
hízó nagyurak,
az egyik sárban
a másik mulat.

Ezermilliárd
tücsökzenére,
fillérek jutnak
házra, tetőre.

Bólogató lomb
menetelő nyáj,
elhullott tetem
senkinek se fáj?









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-28 14:27:07
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-28 14:27:07