Séta a paletta túloldalán

ma megint sorokba gyömöszölöm
szavaimat. Epés kritikát várok érte:
- Barátocskám mekkorát tévedsz
ha azt hiszed, hogy már egy vers is
szót emelhet saját igazáért

Igaz is... miért nem utaztatom
verseimben a Nagyérdeműt Ninivébe?
Hiszen a kibicnek semmi se drága,
ha a gazdagok utazgathatnak
golyóbisunk
bármely szegletébe
(svédasztal mindenütt van)
a nagyvárosi szmog - úgyis velük tart
katasztrófa bárhol utolérheti őket,
de Sziszifusz sorsával példálózni
manapság vétek!
Marad a táj:
a loncsossá vedlett ősz, hiszen a fák
már elengedték valamennyi levelük kezét.
Téblábolunk a porrá-zúzott avarban -
és szemmagasságban kezdjük megszokni
az arcokon hurcolt magány
látványát.
Szerencsére engem várnak a színek,
múzeumba megyek:

talán ettől 'felengedek'

______________________________

2011-11-20





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-21 11:51:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-21 20:23:34