Maga
Maga, mint olyan; hát magát szeretem,
Sárral piszkolom be sokszor kezemet;
Dróttal favázra anyagot felhordok,
Várom, hogy kezemben arca kinyíljon.
Nem márvány ez, nem véső és kalapács,
Mégis a szívem lesi, hogy’ kalapál –
Amit a világról eddig megtudtam,
Kezdete csupán minden jövő jónak:
Ha majd az anyagból végre kitekint,
Sárszemmel nézheti tiszta kezeim.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-01 23:54:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-01 23:54:56
