érkezés

megérkeztem: te voltál
arcod ráhajolt
a parázna földre
lepörzsölte a rózsákat az erdőket
és én tetőtől-talpig fuldoklásig
ott lüktettem benned
leheleted voltam
amitől ölünkbe hajtották fejük a fák
üszkös karmukkal
még tartották fejünk felett az eget
az izzó virágok szirmai
hullottak mint a fekete hó
remegő hamvaival ébenre
festetted meztelen tested
hogy majd álmatlan éjszakáim
sötét angyala legyél
nem virrasztok többé
tépve őrjöngve kilépek belőled
egy soha nem képzelt
vakítva-símogató selyemgubóból
tudom így az éj
pillangója leszek
újra és újra lángra lobbantva
ami még megmaradt a rétből
és könnyeimtől hófehérré válsz
úgy mint régen mikor
mészkőből faragtam ki szobrod
nem gondolva arra
hogy alkonyi árnyakból lesz mosolyod






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-19 23:43:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-19 23:45:27