perellek Téged

zizzenő álmokat hiába vadászunk,
a hold piszkos füstön át bámul ránk,
a színarany méz cseppje ragaccsá vált az asztalon,
eltört a vizespohár mert falhoz vágta a düh
mikor magunkra zártuk a magányt
négy fal között hideg szobánkban, mert
szerelmeink combjukat kitárva árulják magukat,
mocskos sikátorok mélyén
vagy éppen EU folyosók végtelen betoncsíkjai mentén,
ha diplomások ötcsillagos szállodákban
és nincs fanyalgás, hányinger,
még csak hűs tenyér sem
mert a síkosítót keni épp, vagy a kondommal vesződik
kiéhezett úriember kőkemény akaratán,
kisimultak a rejtelmes, vékony, bölcs vonalak a tenyerekben,

a reggel se hoz új világot,
a követ az út szélén már rég markoló tépte fel,
a diák ha nem akar akkor nem felel,
demokrácia van jogokkal,
meg kussolás ha nem bírsz magaddal,
járhatsz a fal mellett mert egy másik náció
- ki magyarabb mint TE -
átgázol rajtad, sőt rád is szól: pofád befogtad?
már nem vöröslő fájdalom csorog
a házfalakon de vér az, s lesz még több is
ha kitör a kordonok mögé szorított akarat

mára újra jó pár fekete ruhát kiosztottak ,
forradalom volt ahol TV büfét fosztogattak,
vonulhatunk virágot rakni nyilas-vezér szobrára,
meg pedofil papokhoz kötelező hittanórára
miközben Isten magasról tesz ránk,
vele pottyant a Turul madár is engedély nélkül,

nem zsong egy mondat az agyad körül?:

Der springt noch auf!

de nem mozdul senki már
e tarkón lőtt országban

perellek Téged mert magyar maradtál





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-02 09:24:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-02 11:00:42