Hogy Júliára találék (j+j.)
Titkos imák kutattak a mindenható adatbázisában.
Tízezer nap és semmi konkrétum,
semmi, ami kézzelfogható.
A meggyúlt szavak, a kivérzett szövetek
a tiltott sikolyok velőbe égve.
Keserű bluesok kisérték tétova kutatásaimat,
lenge ruhák, kurta gondolatok, ringó csípők, csalóka vaginák labirintusában.
...és hát az emlők „amplitúdómodulációs” rezgésszintjét számlálva, vakon.
Az anyaprogram kitörölni készült hiányomat.
A teremtés négyes ikrei felülírták
a szerelem bogozhatatlan kódrendszerét.
Talán kihányt, mint romlott ételt,
s a kölykök kisírták belőle az emlékezést?
A tízezer-harmadik napon
a feledés mindent elborító vastag avarjából,
mint rókagomba, okker szín kalapja, villant meg
neve a képernyőmön: ismerősöm.
Majd: visszavonva.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-27 08:52:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-27 08:52:31
