Nézd csak

nézd csak
hogy játszik a láng a mennyezeten
A kályhaajtó résnyire tárva
Csússz kicsit lejjebb a két kezemen
szelíden izzó félhomályba

Szélesre zárul szánkon a mosoly
akácfa zsarátnok sóhajok tükre
csak bólints ha indulunk
tudod, hogy komoly
idegenek várnak jöttünkre

Ne rettenj meg, csak nézd
hogy játszik mennyezeten a láng
Legyőzöd majd ha fúlsz., ha félsz
hogy meghalni szült Anyánk

Lélegzet visszafojt, gyomorba szakad a szív
küszöbön zöld mező, tört elem hasadva hív
A távol
ahol állunk
vállunkra hajtja koronás fejét a mangófa lombja
Semmink nincs már, amire várunk...
Láng ragyog, szemünkbe mondja

Elkészült ruhánk
magunkra öltöm testünk
meztelennek látszik
Nézd csak, ahogy két folt a földön
a fényben, önfeledten játszik








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-24 09:38:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-24 09:38:31