Este
Amikor semmi okod nincsen,
és rád köszön, elcsendesít az este,
szétoldja nap közi istentelen élted,
nem történt semmi, de fiadra nézel,
és látod lányod is – álomba értek –
bennük az erő, mit megtámaszt a lélek,
s hiába kérdik napközben tőled,
mire a sok ősz haj, meddig is élhetsz –
ilyenkor örökbe lógatjuk a lábunk,
nem terhel rövid egymás-találásunk,
de virrasztás gyümölcs-magva-lényei,
mi mindent kéne még tőletek tanulni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-13 17:24:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-13 17:24:21
