Kés az asztalon /Magyarország 2011/



Kinn ősz, tűz a Nap
szobámban feszeng a hideg,
az asztalon ujjaim percein
rapszódiát játszik az ideg.
Sárga csekkre zuhan nehéz sóhajom,
és megremeg a kés az asztalon.

Leugrott, meghalt
az adós élete már csak ennyi,
széttörnek a sorsok, mint hideg vas,
nincs senki, aki meghegeszti.
Sárga csekkre zuhan nehéz sóhajom,
és megremeg a kés az asztalon.

Benzin gőze száll
benne fuldoklik a remény,
és az öngyújtó lángot mosolyog,
az emberi hús, akár a szén.
Sárga csekkre zuhan nehéz sóhajom,
és megremeg a kés az asztalon.

Meghalt az Isten
szívembe van eltemetve,
koporsója megkövült lelkem
a téboly kering felnevetve.
Sárga csekkre zuhan nehéz sóhajom,
és nincs már kés, kés az asztalon.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-13 14:27:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-13 14:27:26