Hatalmas nagy óriás


Álmodban felemeled a valóságot.
Álmod alatt megmerülsz önmagadban.
Fák kapnak felhőkbe.
Nem jön a busz. Tél fordul őszbe
szennyezett levegőben.
Egymást nézik. Egymást az utcán, mi.
Mi nézzük egymást, sőt, néha még azt is mondanám,
egymáson kirándul a tekintet.
Tarisznyával indul útnak,
minthogyha soha nem akarna megállni.
Mert menni kell, akarsz menni,
vagyis nem akarsz, csak elhiteted magaddal.
Nem menni akarsz, hanem életet.
Most úgy van, pénzért adnak életet
még, mert nem mernek a próféták szóról szóra beszélni.
Ha mondanák, az sem érne semmit.
Jelek vannak, fények, élmények.
Nem boss élek.
Hatalmas nagy ember megy az utcán,
emeletes házakat majszol.
Feltekeredik a föld, mint egy papírtekercs.
Kezeiben tengerek,
nyaka a hold. Króm biciklikürt van rászerelve.
Gondolattal utazzunk a világegyetembe.
Lép Egyet, talajvízig süllyednek a nyomok.

Hatalmas nagy óriás jön, és benn ülsz kunyhódban,
fizetsz, hogy ne feléd jöjjön, akkor pedig meglátod azt,
akiért mindent megtennél, hogy vele legyél.
Tüzet dobál hatalmas szekérről,
a halott lelkek, mint esőcseppek hullanak az égről,
beleestek még édesanyád emlékébe is.
Jolvan na, de az vízhatlan, tudom.
Többen úsztak, továbbá még többféleképpen jöttek, jöttek, jöttek, jöttek
egyre csak a cél felé.
Isten szóvivője
hátradőlt a felhőkben mint lelkek kisodródtunk új otthonunkba.
Világürt akartam írni, csak közben meg megijedtem,
csak nehogy a havanna lakótelepre.
Hatalmas nagy óriás pedig csak egy játéktörpéje volt, egy
még annál is nagyobb óriásnak.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-18 20:58:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-18 20:58:54