halgerinc (2)

mint a parton talált
apró hal gerince
kövek közé szorulva,
a dagály a hátán kivitte,
az apály meg otthagyta,
velünk játszanak ilyet napjaink,
nappal még csak csak,
de éjjelünk az nincs,
tudjuk azt, hogy volt,
tudjuk, kellett lenni,
mert látjuk szálkáit,
de minden, ami érzést adott
leszárad rólunk,
ahogy a hal szemei is
csak kiürült gödrök,
a háttérben neonkéken
fluoreszkál a tenger,
nincs élő kép, csak ábránd,
a valamit kitölti a semmi
- előbb utóbb -
csak a háttér színe változik,

és a test hőtérképén
látni egy tenyérmeleg foltot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-15 21:08:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-15 21:08:58