vasárnapi ebéd

Nem én
a köztünk lévő
sztatikus elektromosság
kis áramerősség
nagy feszültség
Dávid és Góliát
a te pulóvered és az én ujjaim
szikrák pattannak
most hegeszt össze bennünket
az isten
a mozdulat megugrik
félelmében
a szavak aknamezők
nem szólunk
meregetjük a levest
nézzük a tányért
benne az elsüllyedt répát.
A tányér alján a megfeneklett
a tészták, mint apró
elsüllyedt csónakok
messze vagyunk
az asztal két oldalán
a rántotthús hegyeken innen
az óperenciás húslevesen túl






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-17 17:20:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-17 17:20:15