Bolyongás
Kolumbusz orra hegyére
lágy csókot nyomott Filipa
csapódó, robbanó vásznak
alatt. "Menj csak, ébredezik
forgástengelyén a Földed,
a nyers kenderkötelekre,
szektánsodra és szelekre
gondolsz már, fehér habosan
körülrajzolt szigetekre,
áramlások és viharok
gömbjén gördül édened is,
új, mágnes-világ nevezi
meg jóságod szerint neved."
Forró űrben fent tapad a
véka, késik ma is a Föld.
Matrózok talpig vulkánban
a hajótörött tengeren.
"Zászlómat lehúzni, matróz!
Legyen, ahogy a világ tudja:
eltévedtem, jó Filipa".
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-24 15:45:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-24 15:45:17
