Sercintünk egyet

Ma a csonkra tört élet húz gipszcsizmát!

Rá se ránts ha köröttünk kihűl a világ,
magunkra terítjük megkopott elveink foszlányait,
vagy betakarózunk a konvenciók rongyaival.
Lyukas zsebünkből kihullott az apró,
de kit érdekel, utolsó tétként
maradék hitünket piacra dobjuk.

Ha magányunk jégtömbbé fagy köröttünk,
rakunk tüzet hazugságainkból,
szerepjátékaink levetett gönceiből bűzlő máglyát
és pőrén is kibírjuk a pokol barátságos melegéig.
Akad még dolgunk, míg löttyedt izmaink
meg nem adják magukat, vagy éppen
az idegpályák nem válnak zsákutcákká.

Egyszer  úgyis végére érünk a forgatókönyvnek
és mert a „halál” tábla végig a falon virított
az utolsó színben eljön az,
de csendben, besunyít surranó pályán,
nem hülye lepelben, kaszával
és akkor már nincs dolgunk tovább,  
csak sercintünk egyet az akarat még pislákoló tüzére.

Ma még a csonkra tört élet húz gipszcsizmát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-22 16:32:51
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-01 08:14:46