A város, ahol menedéket
remélsz, egyre közelebbinek
tűnik. A horizont valószerűtlen,
éjszakai napsütés esőben.
Káromlod az időt, nyomokat
hagysz a sárban, hogy egyedül-
létedből kitörhess: csak
megálmodtad ezt a világot.
Itt egy szakadék tátong, inog
a mindenség.
