boly
nem széthordoznak a hangyák,
de begyűjtenek a bolyba,
hova élőként eljutni – soha.
nem szétszeret az úristen,
mibe beledöglik az ember –
elvégre tanít máshogyan élni.
nem könnyű most kérlelnünk,
sötétbe hagyni más’ felünk –
inkább a teljességre vadászunk.
nem az időnkön túlival,
hanem kéne foglalkoznunk
magunkkal; minden itt-most: az idő.
fakoronától gyökerek
aljáig másznak a hangyák –
bár égbe néz – nem repül a lélek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-22 13:36:29
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-22 13:36:29
