A mennyezet lámpája sarokra pásztáz.
A bőgő(cselló? gitár?) sortűzre vár nyeglén falhoz dőlve.
A halottsápadttá satírozott enteriőrben rózsatetem.
Huzat járja át ezt az ablaktalan világot, s kottalapok
hullnak könny helyett, mert valaki itt szelet vetett,
szelet.
