A vonat menni akar (jav.jav.)
Átruccan rajtam az idő.
S mint piszkált seb a varon,
vérzek, velem a vonaton
mindenkiből kinő
a bizakodás, mint a gyom.
Nem tudom, hová nézek,
összekuszált a lélek.
Ablakhoz tartom homlokom.
Csapkodnak kint fehér kövek;
havas vihar, elmezavar
ront közénk, megbiccen a dal.
Most már nyugodni kellene.
Itt bent csöpög a zene -,
kéretlenül is betakar.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-05 14:01:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-05 14:01:32
