Minden gyémánt volt (verzió S.A.-nak)

Aznap minden gyémánt volt körülöttem. Idétlen
tornacipőm lyukas orra, a táskám pántja, a sapkám.
Gyémántból volt szégyenlős kicsi szembogarán egy
fénycsepp, s elbújt csókolomos lágy hangja mögé a
szomszéd szűz unokája. S odébb a rugós csodamatrac
szétfűrészelt dombja az ablak alatt, csupa gyémánt
lom, loholó gyűjtők, székek, hús, bamba üresség,
minden gyémánt volt. A kopasz férj két fia is, kik
csonthomorún álltak meg háttal a szélkupolának,
s mellettük feketén egy morgós tétova asszony,
bűzlő szatyrában gyémánt-ragacsos kacatokkal.
Vártuk a hármas villamos égett, sárga ladikját,
jött, tele néma utassal, kínoktól szuszogósan;
aznap minden gyémánt volt körülöttem, az álmos
és ideges vezetőnő is, bár semmibe űzte
szívós buzgalmával a szénfeketén suta asszonyt,
kit zord, gépies átkai húztak le a mélybe.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-18 09:35:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-18 12:24:17