Petz György : HÉV-óda Didének


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 2 órája
Szakállas Zsolt 3 órája
Tímea Lantos 4 órája
Filip Tamás 4 órája
Mórotz Krisztina 5 órája
DOKK_FAQ 6 órája
Kosztolányi Mária 6 órája
Serfőző Attila 8 órája
Pataki Lili 8 órája
Tamási József 8 órája
Paál Marcell 9 órája
Vadas Tibor 11 órája
Bátai Tibor 12 órája
Metz Olga Sára 13 órája
Ötvös Németh Edit 14 órája
Szilasi Katalin 14 órája
Bara Anna 18 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 5 órája
Minimal Planet 6 órája
Conquistadores 9 órája
Hetedíziglen 17 órája
az univerzum szélén 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Petz György
HÉV-óda Didének

Az úgy volt, hogy nem tehettem róla,
De mint a kutyák – tán szagukat húzva –
Ismerősnek tetszett mindegyik, kit láttam;
Akár csigáknál, a nyom – múltuk, amit vonnak
Útjuk nyomán, oly ismerős most bármely’,
Mindaz, kit tegnap még utáltam, vakon a fényben
Pusztán örök mában állva; - egy, ki lábamra lép,
Ki bűzt lehel, ha lélegzik, máris; tekintete
Támadás lehetne, ahogy rám néz, de semmibe
Bámul; a másikat ráncai tartják össze, elfolyna
Az idővel; előbb száll le, mint én, nem segítem;
Fülét teleaggatja fémekkel, dobhártyáját zenével
Böki ott néhány; páran isznak, hangoskodnak,
Ahogy visz a HÉV egy városba, hogy onnét majd vissza –
És ekkor – talán a napfény tette, talán az alkony közeledte,
De dúló időben, nyomulás közepette – megjött a béke,
És valamennyi arc megszólalt, és beszélt a múltról szótlan:
Igazolta a pillanatot minden, ami elmúlt – és itt van;
Nem lett szép semmi, de belülről ismerős – bárkinek útja
Én utam eddig, körbe ahogy jár az ember eddig; mért
Hiszem azt, hogy kéne tovább – ha itt van a béke – bárki
Arcán, és itt van az ünnep a hétköznapon, s alig
Bírom, hogy át ne öleljem, az életviselte felebarátot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-11 19:59:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-11 19:59:53


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 03:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:33   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-03 01:15   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 00:45   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-03 00:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-03 00:01   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:57   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:51   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:36   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina