cigányszerelem
ameddig engedted, elhallgattam előled is a
cigányságomat. nagydobosi balogh nagyapám,
az átkozódó, örök csibész, máig túl nagy káromlásokkal
szakasztaná az eget, a rontást rájuk. ettől már csak
alig feltűnőbb, hogy bőre színe, arcvonásai, fekete,
mély és vad szemei még inkább gyanúba keverik
a falu színe-java előtt, s a faluvégi szegénysoron.
sokáig nem értettem, nem tudtam mit kezdeni
ennyi indulattal. szégyenkeztem miatta. de nem lehet
elkerülni a vérköröket, búvópatakként felcsap, sodor
a sötét áram. gesztusaim távolságot szülnek, magányom
az indulatok megértését. kikerülhetetlen a sorsszerű,
heves élethez, gyorsuló öregedéshez, ricsajos halálhoz
való lázas ragaszkodás. nem sikerült elhalványítanom,
amit mindig is titkoltak és titkolnak előlem,
sőt maguk elől is a cigányul szerető anyám
és húga(i).
(a halottaknak kijár a tisztelet, az „i”,
--bármivel is takargatják magukat--)
¬***
amikor szerelmes vagyok, a lányos szülők kiutálnak
az otthonukból, mentenék lányukat, értékeiket
előlem, reménytelen, telhetetlen szerelmemtől.
rendre el is buknak, rendre beleszégyenültek
a mérhetetlen nagy szívembe.
***
három öcsém van, véresen komoly, hogy az enyémek,
ők mégsem lettek cigányok, nem annak születtek.
irigykedem rájuk emiatt. Szőkék, vagy majdnem azok,
és kékszeműek. szépek, erősek, és amit tudnak,
azt nekem már hamis lenne tőlük vagy másoktól
eltanulnom, érvényre juttatnom. „magyar” testvéreim
kiparancsolják – tudják hogyan kell követelni –,
szolgává tenni az anyai szeretetet. úrnak lenni dicsőség.
minden anya, család meghajol e parancsnak, ott toporognak
a gyerekek sikerei, bukásai körül egy életen át, akár
egy bábaasszony a régi háznál, szüléskor. oda vannak
követelve. a szeretet szolgáltatás, nem szuverén jog,
vagy sajátos megnyilatkozása ösztöni lényegüknek.
ebbe nőttek bele. az anyám engem még bátran mert
szeretni. szabálytalanul, zsarnokin és mindenestül.
***
testvéreimnek hatalmuk van cigányösztönű anyjuk
felett. amit kimondanak, varázsütésre szentesül.
anyám elmagyarult’ általuk. nem nézi többé
személyes veszteségeit. nálam még rettegett,
tőlem féltette a világi tudást, mint démoni erőt.
hitte, ha belekerülök abba az ész-törvénybe,
elveszít, végérvényesen. Kegyetlen, bátor szeretete
csakis magának akart, birtokának engem.
hitte, hogy az iskola végleges és örök távolodást
hoz. minden erőfeszítésem, minden igyekezetem,
beilleszkedésem kiszakadás is egyben a mi
lázálmos, kétszemélyes ősközösségünkből.
kiszakadás a teljes önfeladásból, önátadásból,
végtelenítettnek remélt birtokviszonyunkból.
***
ne gondold, hogy a mellkasunkban ugyanaz
az egyszerű, ésszerű izompumpa diktálja csak a vért.
de mégis, akad szívszabály, ami visszafordíthat bárkit
a rideg elme tekervényei felől. engem kitüntetett
a távolságával anyám. úgy ragaszkodik, hogy
elfordul tőlem. úgy követel, hogy eldobni mer.
ha egyszer én is ilyen bátor leszek, és nem
kések el, felmegyek hozzá látogatóba.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: mozgó világ, 2011.02.
Feltöltés ideje: 2011-03-01 20:43:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-01 20:43:49