Vadkörtefa



"ne törődj semmivel egyél belőle
én is ezen nőttem  vackoron"
eszembe jutott a vadkörtefa  legyen fád elmesélhetsz neki mindent

már nem emlékszel rá elfelejtetted én  most tanultam

  fekszel az árokban egyik lábadon mamusz kockás mamusz én löktelek
  az árokba kóvályogni kezdtél elfelejtett gyógyszer már nem ezen múlik nem ezen múlik
  varjak a vetésben megzavarva leszáll a köd tejüveggé lesz körülöttünk
   a barna köpeny és egy spárgán lógó kislábos az alja foltozott kilyukadt
   ezerkilencszázharminckilenc kendős nő a hátulján  háború előtti még
   amibe nyáron málnát szedtél vagy tyúkhúrt azt a zöld gazt  papsajt
  mamusz a piros fazék kavicsot hazudtunk ha a málna leérett és nem volt mit szedni
  nagyanya málnahabját néztem és nevettem  megfordította a nyarat

   nem röpülhet a fejedre a fehérje meg kellett tanulnom ezt is fájt a karom akkor is
   vadkörtefa fájt felverni
   gyerek fogja így a játékát el nem engedve  a meséit és én kinevettelek
  kegyetlenül ami épp eszembe jutott mindent elmondhattam
nem fogtad fel tücsök a tenyereden  nevettem kárörvendőn
csuri a tiéd a vackor pont olyan vagy és elnevettem magam sosem láttam vadkörtefát
mert te voltál a fa te lettél a vadkörtefa az én fám én mit viszek magammal vándorom
  nincs virág  nincs
köd a vetés fölött végtelen várakozás  kapaszkodnál  az elgurult a kislábosba a pirosba
kezeid  földet markolnak csend zavarja monológod  nem fázol nyári barnaság arcodon
tegnap még  beszélgettünk de ma ősz van és a málnaszemek elgurultak üres a lábos
letéptem egy fűszálat azt mondtad ne az utolsó bogár himbálódzott óvatosan tettem tenyeredbe
hittem a tücsköt októberben hittem a nap ízét a szádban hittem az esti vacsorákat a lugas alatt
fel akarsz kelni bolondul őrjöngve fázunk ketten miért jutott eszembe hogy mikor nem volt pénz

ócska koporsókat csináltál milyen volt a fa? milyen fából? nem dióból nem cseresznyéből nagyapa
én könyveim lekváros kenyértől éltek milyen lehetek most végtelen nyugalom


nincs virág nincs


"Már nem tikkel a kisfiú mint amikor tücsköt fogott
Pedig féltem. Zöld szemében ott lapult a rettenet.
Hirtelen öregnek láttam magam. Vannak olyan pillanatok,
Amikor egy bogár-sikolyba egy szemhéj beleremeg.'
jó légy csuri akartam mondd a lugasok hangulatát
messzire néztel vadkörtefám

mosolyogsz kinek titka van
hazudjuk el a rókalyukat
a kiserdőt a diófát
a kinyitható mesekönyvet
hazudd hogy elestél
hazudd el  ötéves vagyok
a harapós nyuszikát
a kergető kakast

" vadkörtefa én is ezen nőttem vackoron"
nincs virág

                                                                        nagyapámnak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-27 18:42:55
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-27 18:42:55