Lámpák (1.)
A műtőlámpák vallató fénye,
hogy félek-e. Igen.
„Nem lesz semmi baj”.
Még nem aludtam,
de a lámpák fénye,
mint éles szike, máris darabokat
hasított ki belőlem.
Később álmodtam magamról:
bőr, kötőszövet,
izom, erek és erek és erek,
testem működtető
kék-vörös huzalok
irdaltan mennyiségben,
nem csoda, hogy összegabalyodott
bennem az élet.
Fejem fölött monitorok,
rajtuk mozgó árnyak,
fehérben, mint az angyalok;
Műanyagpalackból csepegő
oldat: sejtjeimnek inni adnak.
Számok és görbék jelzik,
életben maradtam.
Könyökhajlatomon
rászáradt vörös folt:
vérlemezkék,
bódultan is látom,
rajtuk a monogramom,
csak ebből tudom,
hogy ebben a fehér ingben
ez a nő még én vagyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-25 11:33:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-25 11:33:06
