Krisztina azt mondja (utazzunk 1.)

utazzunk, kérdem, hova,
azt mondja, mindegy neki,
csak vonattal. Szereti a zakatolást.
Ha maradunk – kérlel,
legalább játsszuk el a világgát,
legalább képzeletben,
ölbetett kézzel.

És elképzeljük,
hogy volt szeretőink számtalanját
feltesszük egy vonatra,
hogy elvigye őket
nem tudjuk hova,
mindegy,
egy másik állomásra,
ahová tényleg is mentek.

ülünk az állomás előtti padon,
mellettünk bőrönd,
ölünkben orgona
jegyünket szorongatjuk,
bámuljuk a vagonokat
unásig, aztán visszautazunk
a retúrral a más világba,
ezt játszuk mindennap
Krisztinával.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-24 13:18:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-24 13:18:33